Bárhova, mondhatnánk.
De nem. A cserépkályha működésének egyik alappillére a tömege. Ez a jelentős súly veszi fel azt a hőmennyiséget, amit később a csempéken keresztül kisugároz a környezetébe. A kályha belső felépítése több anyagból áll: samott téglák, samott lapok és fedlapok, kisméretű tömör tégla, tetőcserép, kályhacsempe és rengeteg agyag. Ezek azt eredményezik, hogy egy ilyen tüzelőberendezés 800 kg-tól akár bő 1,5 tonnáig is terjedhet mérettől függően. Mindez a tömeg viszonylag kis területen – egy-másfél négyzetméteren- áll a házban. Így oda kell figyelnünk, mikor a cserépkályha helyét tervezzük. Pince nélküli házban általában nincs gond, pincézett háznál érdemes a főfalak közelébe helyezni (általában ott van a kémény is), ha kétségeink merülnének fel, tanácsos egy statikus véleményét kikérni. Régi, téglaépítésű társasházakban (leginkább Budapesten) jellemzően kályhafűtés volt a múlt évszázad nagyrészében, illetve a nagyvárosokban a régi tiszti lakásokban. A legtöbb esetben újrarakható a kályha, a födémet eleve nagy teherbírásúra építették.
Ahová biztosan nem helyezhetjük a kályhát, az úsztatott beton aljzatra, újépítésű házak esetében földszintre és emeletre statikus szakvéleménye nélkül, illetve régi kialakítású padlófűtésre. Ki kell térni az újonnan kiépített padlófűtésre, mivel megoszlanak a vélemények és tapasztalatok. Egyre elterjedtebb hogy a padlófűtés kialakításánál nem a hagyományos hungarocellt használják szigetelésnek, hanem XPS-t, aminek a nyomószilárdsága nagyobb, vagyis nagyobb a teherbírása. Ilyen esetben mindenképp kérjük ki a szakvéleményeket a statikustól, kivitelezötől, illetve a gyártótól és ezek alapján döntsünk a kályha sorsáról.